csak egy elkapott tekintet, egy kósza pillanat,
ennyi mi az egészből bennem megmaradt.
elment, és nem is hagyott hátra semmit sem,
jól megszokott helyén mostmár csak csend pihen.
csend, és magány lebeg mindenütt,
még meleg a helye, hol minden nap ott feküdt.
szívem roskad, és nem tudom mit tegyek,
könyörgöm, hozd vissza azokat a szép perceket!
perceket, órákat, napokat, heteket,
együtt töltött szép, időtlen időket.
nem tehetek mást, csak várok itt egyedül,
várom, egyszer talán újra megint mellém ül.
kérdezem...miért? miért tetted?
mért nem ülhetek már többet melletted?
de a csend üres, nem felel senki sem,
visszajössz valaha? kérdezem szüntelen.
mint egy gyerek ki felfogni nem képes,
szeretlek halálomig, én vagyok a vétkes.