~csak néhány gondolat, ami egy szívből kifakadt
Bizonytalan szerelem-
érezted már úgy, hogy bizonytalan vagy?-abban, hogy mit gondolsz magadról, a körülötted lévő emberekről, azokról akik fontosak, és azokról akiket ezek közül is kiemelsz.akikre ha gondolsz, szállsz a magasban, vagy éppen mélyen a sötétben botorkálsz, csak hogy megtaláld őt, és melletted tudd.igen.mindenki érezte már így.nem akarod elveszíteni, belehalnál, de hogy nem kaphatod meg, talán jobban fáj, mint ha kis időre is, de tiéd lenne, majd elveszítenéd.fáj...fáj ahogy rád néz, és a szeme mosolyog.jó lenne tudni, hogy miattad nevet és nem csak összeakad a tekintetetek, hanem szándékosan a szemedbe néz...de mi van ha szeret? ha még is akar valamit??-magadnak azt válaszolod-nem-de mi van ha még is? a legrosszabb, ha nem tudod mit gondol, és hol álmodsz, hol pedig várod, hogy vége legyen annak a nyomasztó érzésnek, ami körbefog.ez a szerelem.semmi más.hogy viszonzatlan vagy viszonzott?- tudja a fene.
ha te tudnád... hányszor nézem az adatlapod, vagy hogy hányszor kattintok a képedre, csak azért, hogy lássalak, és úgy érezzem, mintha a szemembe néznél... csak tudnád, hogy mennyire hiányzol, és hiányod már megőrít ! tudatában lenni annak, hogy nem szeretsz, vagy éppen nem mondasz semmit...megbolondulok !
amikor mosolyogsz, az egekben vagyok, maradj velem kérlek, mert nélküled MEGHALOK!
*FÁJ
fáj-hogy minden nap látod
fáj-hogy nemlehet a barátod
fáj-hogyha a szemébe nézel
fáj-hogy olyankor nem bírod ésszel
fáj-hogy bármikor meghalnál érte
fáj-hogy mindent megteszel, mégsem vesz észre
fáj-hogy az élet ilyen kegyetlen
fáj-hogy azthiszed nincs szeretet a szívekben
fáj-hogy hiba hibát követ
fáj-hogy soha nem a tied
fáj-hogy hiába vársz
fáj-hogy végül minden ajtót bezársz
[...]sosem gondolnád, hogy egy emberben ugyanolyan nyomot hagyhatsz, mint mikor a friss hóba lépsz...néha lágyan belesüllyed a lábad, és néha mint emberi szív, recsegve összeroppan.gondolj bele, te hány ember emlékezetében szerepelsz akár egy képként, vagy kellemes emlékként.és árnyoldalként gondolj bele abba is, hogy hány embernek törted össze a szívét, és mit sem sejtve tovább léptél, hogy újabb lábnyomokat hagyj.[...]
azok a mosolyszilánkok amiket hátrahagyott, nem vígasztaltak, nem vidítottak fel többet, mint azokon a napokon...elment és igazi mosolyát magával vitte....már csak a darabjait hagyta hátra...összerakhatatlan.soha többé.[...]
szépen lassan elszóródnak a képek...maradnak?- széttört, bizonytalan emlékek...
érezd , hogy csak érted dobog a szívem,
tudd, hogy nélküled mindörökre végem !
csak hogy tudd, nem tiéd a szívem,
de játszottál velem, és én elhittem.
fájni fog, fájni kell, fájni kell hogy érezd,
elhagyott, nincs tovább, mindörökre véged.
lásd meg a felhők mögött a napsugarat,
a nyárban a telet, télben a nyarat
a szomorúságban láss vidámságot,
boldog leszel ettől, majd úgyis meglátod.